Magas vérnyomás és vizelethajtók
Részletek Vérnyomáscsökkentő hatás Tágabb értelemben vízhajtóknak nevezhetők azok a vegyületek, melyek megemelik a kiválasztott vizelet mennyiségét.
Ez sokszor nem jár különösebb vérnyomáscsökkenéssel, mivel a nagy mennyiségű elektrolit a szervezetben marad. Azoknak a vízhajtóknak van terápiás potenciálja, melyek a nátrium- és a kloridionok ürítését növelik. A fokozott elektrolit-kiválasztás magas vérnyomás és vizelethajtók folyadék-kiválasztással társul, mert a szervezet így tartja fenn az egyensúlyt.
A nagy mennyiségű folyadékvesztés vezet a vénás nyomás csökkenéséhez. Előfordul, hogy tartós adagolás során a szervezet megszokja a vízhajtó hatást, viszont a vérnyomáscsökkentő hatás nem múlik el. Ennek a vízhajtó vegyületek hatására másodlagosan kialakuló értágítás lehet a kiváltó oka.
A vese és a vízhajtók A vese folyamatosan dolgozva, naponta liter vizet! A szűrlet tovább haladva a vesében lévő kis csatornákon, amelyeken át a víz és a sok oldott anyag javarészt visszaszívódik, végül mindössze 1, liter vizelet képződik naponta. A töltéssel rendelkező ionok nem tudnak átjutni a csatorna falán szabadon, ezért különböző ioncsatornák és átvivő fehérjék közreműködésével kerülnek a vese csatornáiból vissza a vérbe.
A vízhajtók nem csupán a vizet távolítják el a szervezetből, hanem azzal együtt az ionokat és sókat egyaránt. Nátriumionok, káliumionok, kloridionok távoznak a vizelettel a szervezetből.
A vízhajtók — hatásmechanizmusuk alapján — különböző csoportokba osztályozhatók. Attól függően, hogy a vesében lévő kis csatornák a nefronok mely szakaszán, milyen sók visszaszívásának befolyásolása révén zajlik sóvesztés, másként működnek a különböző diuretikumok. A vízhajtók serkentik a vesék által termelt vizelet mennyiségét.
